Map (leképezés) modul írása - interfész és implementáció (Haskell)
==================================================================

Interfész: a map kulcsok és adatok közti leképezést biztosít.

Kezdetben vala az üres map.

Létrehozni a "map_new :: key -> data -> map" konstruktorfüggvénnyel lehet,
amely tehát egy kulcsot és egy adatot kap.  A kulcsot nem használja semmire
(a típuslevezetés miatt kell), az adatot a default leképezéshez használja.
A leképezés ugyanis kezdetben minden kulcsra a default adatot adja vissza.
Amikor a map-be adatot teszünk be, olyankor tulajdonképpen a default
leképezéstől való eltérést mondjuk ki az adott kulcsra.

A leképezés megváltoztatása: "map_set :: map -> key -> data -> map".

Lekérdezése: "map_get :: map -> key -> data".

Egy (a defaulttól eltérő) leképezés törlése úgy történik, hogy az adott 
kulcshoz újra a default adatot rendeljük hozzá. (Ilyenkor elvárjuk az 
implementációtól, hogy valamilyen erőforrást fel is szabadítson.)

Implementáció: lehet szimplán egy listában tárolni a kulcs-adat párokat, és
benne lineárisan keresni.  Ehhez a kulcs-típusnak meg kell valósítania az
"Eq" osztályt. Kicsit jobb implementáció, ha a listában rendezve tárolunk,
ehhez a kulcsnak a rendezést is implementálnia kell.  A kettő közül az
egyiket mindenkinek implementálni kell.  Bátrabbak próbálkozhatnak
alternatív implementációval, amit a fantáziátokra bízunk (hash-tábla,
bináris fa, B* fa, mittudoménmilyen-önszerveződő-fa, satöbbi), és nyugodtan
lehet copy-pastelni interneten talált kódot, mert nem ez a része a lényeg.

A gyakorlatban szükség lehet még egy használati módra: ha szükségünk van az
összes (defaulttól eltérő) leképezésre, azt valahogy fel kell soroltatni a
mappel. (A default implementáció esetén ez nem túl sok munka, azonban
szükséges, mert a map belsejébe, ugye, nem láthatunk be.)

Végezze ezt a "map_list :: map -> [(key, data)]" függvény, amely egy
map-ből (kulcs, adat) párok (nem definiált sorrendű) listáját adja vissza.

A map-nek továbbá meg kell valósítania a show interfészt.  Az az
implementáció magánügye, hogy mit ír ki, annyit kérünk, hogy legyen szemmel
olvasható (ezen azt értjük, hogy a kiírás legyen szebb, mint amit a
map_list eredményére meghívott default show függvény produkál).

Ezzel a feladattal kimerítjük a modulok, típusosztályok gyakorlását.  (A
lusta nyelv lehetőségeivel való kísérletezést most elhagyjuk.)  Az I/O
viszont fontos, hiszen lefordítható, önállóan futtatható programokat
akarunk továbbra is. Azonban az I/O csak minimális nehézségű feladat lesz:
a stdin-en érkeznek sorok, amelyeket be kell pakolni egy map-be, méghozzá
úgy, hogy az első szó legyen a kulcs (string), a sor többi része pedig az
adat (string). Az utolsó sor (EOF) után a program írja ki a map-be menet
közben begyűjtött adatokat (magyarul: írja ki a show map eredményét).

(Szerző: Békés András György)